Kössz, hogy kirúgtatok!

Az elmúlt hónapokban nem igazán találtam időt a blog írásra, pedig a témák szinte túlbugyognak bennem, le kell jegyezzem őket, nehogy elfelejtsem. Már azon is gondolkodtam, hogy talán videóblogot kellene inkább indítsak, mert beszélni tudok jövet-menet is, de ehhez azért nem vagyok elég vagány és nem vagyok biztos benne, hogy tudnám-e csinálni ... bár erre a családom tuti azt mondaná, hogy "persze, hallottuk már egy párszor, hogy ehhez, meg ahhoz sem értesz, aztán mégis megcsináltad :D"



A hallgatásom oka leginkább az volt, hogy beszippantott az új munka, az új gyermekünk, a Pet Farm Family Kft. és a vele kapcsolatos feladatok. Azt, hogy nem jut időm a blogra bánom, a sok munkát viszont nem! Élvezem és lubickolok a sok tennivalóban, szeretem, hogy mindent mi magunk csinálunk, még akkor is ha bizony sokszor nagyon elfáradunk. Nincs munkaidő kezdete, nincs vége, nincs hétvége, nincs tervben nyaralás sem, de ez nekünk most jó. NAGYON JÓ!

Sokszor eszembe jut, hogy hogyan is jutottunk el idáig, illetve, hogy nekem magamnak milyen utat kellett bejárnom ahhoz, hogy végre azt csináljam, amit szeretek.


Persze nem voltam ennyire happy és magabiztos, amikor kicsit több mint öt éve egyszercsak a kezembe kaptam a felmondásom... Hat éve dolgoztam ennél a multinál, testhezálló, képzettségemhez, tapasztalatomhoz illő munkaköröm volt, hozzá kellemes fizetés, cégautó meg a többi apróság.
Ahogy az ilyen esetekben elvárható: sokkot kaptam. Akkor most mi lesz? 47 éves voltam akkor, és ilyen, hogy engem kirúgjanak, mindeddig soha nem fordult elő velem. 
Ahogy magamhoz tértem az első kábulatból, gyorsan egyeztettem telefonon a kedvesemmel, és lemondtam a nászutunkból egy hetet. Mert, hogy épp férjhez menni készültem. 

Nem süllyedtem letargiába, elkezdtem újra szervezni az életem. Megírtam az önéletrajzom, elkezdtem állásokra, fejvadászokhoz jelentkezni és biztos voltam benne, hogy fogok munkát találni. De csak teltek a hónapok és nem találtam. Volt ahova 3 hónapon keresztül jártam be interjúra, már az atyaúristennel is találkoztam, már preziket, statisztikákat készítettem és adtam elő nekik (épp csak fizetést nem kaptam érte), de végül a másik pályázóra esett a választásuk ...

Végül 6 hónap múlva találtam munkát. Mondjuk nem volt hosszú életű, főképp mivel a fülembe jutott, hogy munkáltatóim úgy gondolták, hogy megcsináltatják velem a hiányosságaikat (céges arculat, weboldal, marketing anyagok, üzletfejlesztés stb.) és aztán ahogy beindulnak a dolgok elküldenek. Így mielőtt kirúghattak volna ÉN magam mondtam fel.


Persze könnyen megtettem, mivel már ott volt a küszöbön az új munkám. Végre azzal foglalkozhattam amit a legjobban szeretek. Ötvözhettem a szakmámat a hobbimmal, ugyanis marketing manager lettem egy kutyaeledeleket forgalmazó cégnél. Innen két és fél év után elküldött a főnököm. Mivel forgalommal arányos jutalék rendszerben állapodtunk meg, egy idő után túl magasnak találta a fizetésemet.
Szerettem a munkámat. Szívemet, lelkemet beletettem. De vége. Ennyi volt.


Négy éven belül háromszor vesztettem el az állásom. HÁLA AZ ÉGNEK!

Ez a négy év bőven elég volt arra, hogy képezzem magam (Adobe Photoshop, InDesign, Illustrator), hogy felfedezzem magamban a rajz tehetséget (Creative Dog Lover), kedvesemmel közösen lakberendező vállalkozást indítsunk (Stardust Cottage és Remi Art Lamps) és elég volt arra is, hogy magabiztosan belevágjunk egy új cég megvalósításába. Ez a Pet Farm Family.

Szóval röviden és velősen csak ennyi: Kössz, hogy kirúgtatok!

Így váltam boldog, kiegyensúlyozott emberré. Olyan emberré, aki élvezi a munkáját, az életet és szereti a hétfőket is.

WOOF! Beszéltem!

Mitől fogköves a kutyám?

Kedves Gazdi!

Ha most valaki neked szegezi a kérdést, "Buksi* (*a megfelelő név behelyettesítendő) kutyádnak van-e fogköve", mit mondanál?

Tudod egyáltalán milyen a fogkő?

Van egyáltalán bátorságod rendszeresen belenézni kutyád szájába?

Esetleg gondolkodtál már azon, hogy vajon Buksinak mitől olyan elviselhetetlenül büdös a lehelete? Kölyökkorában majdhogynem a kölyökpuszi volt a kedvenced, most pedig undorodva fordulsz el a felnőtt Buksitól, mikor az arcodba liheg! Ez azért nagyon szomorú!

Először is tegyünk tisztába néhány kérdést:


Mi az a fogkő és hogyan keletkezik? A táplálék elfogyasztása után a kutya szájában visszamaradó apró, láthatatlan ételmaradványok még órákon keresztül bomlanak. Ebből a bomlási folyamatból marad vissza a fogakon a lepedék, amely még tulajdonképpen letörölhető lenne. Erre a lepedékre rárakódnak a nyálból kiváló ásványi sók, melyek megszilárdulnak és már el is kezdődött a fogkövesedés a fogak és íny találkozásánál.

Hogyan állapíthatom meg, hogy a kutyám fogköves? Elsősorban úgy, hogy a fogak mélyedéseiben, a fog és az íny találkozásánál barnás felrakódást látsz. Az orrunkat megcsapó bűzös lehelet a másik indikátor.

Veszélyes-e ha a kutya fogkövességét nem kezeljük? De még mennyire! A fogkő nem csupán esztétikai probléma! A szájban, fogágyban elinduló gyulladásos folyamatok veszélyeztetik a kutyánk foganak épségét. Még súlyosabb probléma, hogy a plakkon megtelepülő baktériumok bekerülhetnek a véráramba a gyulladt ínyen keresztül és súlyos betegségeket okozhatnak a kutya legfontosabb szerveiben (szív, máj, vese,tüdő).

Masszív fogkő. Forrás: City Vet

És akkor jöjjenek a tévhitek:

A száraztáp mindenféle városi legendával szemben NEM segít a fogkő elkerülésében! A kutyák 98%-a nem rágja meg a száraztápot, csak behabzsolja és lenyeli! Aki már látott kutyát hányni, idézze fel, ahogy a tápszemek szépen egészben és épségben köszönnek vissza a hányásban. (Itt jegyezném meg, hogy a habzsolás ösztönös cselekedet, a kutya - és vele együtt minden más ragadozó állat -, amikor ételhez jut, igyekszik azt mihamarabb a gyomrába pakolni, ugyanis akkor már nem veheti el tőle senki!)
Ebből adódóan a különleges ásványi anyagokkal bevont tápszemek rágása sem fogja a fogakról ledörzsölni a lepedéket.

Ugyanígy a nedves tápok, konzervek etetése sem fokozza a fogkövesedést pusztán az állagából kifolyólag. Az állagnál ezerszer fontosabb az összetétel!

És a legfontosabb: nem az állatorvos által altatásban végzett fogkőeltávolítás az egyetlen kiút.

Inkább gondolkodjunk egy kicsit ... a kutya őse a farkas. Ezt ugye senki nem vonja kétségbe?!

A farkas mit eszik természetes környezetében? A saját maga által elejtett vadakat. Leginkább nagyobb emlősöket, szarvast, őzet, ritkábban  madarakat, nyulat és egyéb kisebb rágcsálókat. Ez is tiszta sor, ugye? Nos akkor az utolsó kérdésem: Van a farkasnak fogkő problémája? Nincs! Ennyi! 



Sasha vagyok. 9 éves. Kutya és húsevő




Oké, akkor azt már tudjuk ugye, hogy ha a farkashoz hasonlatosan táplálnánk a kutyáinkat, akkor valószínűleg nem lennének fogkő problémái kedvencünknek. De hát mégse küldhetjük el Buksit vadászni...
Persze, hogy nem, de az, hogy mit etetünk vele, az viszont a mi lelkünkön szárad!

Itt jön az a duma, hogy "de hát mi mindig is prémium minőségű tápot adtunk Buksinak"! Kedves Gazdi, elolvastad már, hogy miből készült az a nagyon prémium táp? A szép csomagolás, a hangzatos márkanév sokszor igen silány minőséget takar. A következő érv szokott következni: "nekünk ezt javasolták az állateledel boltban". Szomorú hírem van: a legtöbb kereskedésben eladók dolgoznak, nem szakértők.

Sajnos a kutyatápok többsége szénhidrátban, azaz gabonában vagy egyéb magas keményítő tartalmú összetevőben gazdag, ami mindamellett, hogy az emésztés során cukorrá (!) alakul, fenemód kedvez a fogkőképződésnek!
Azzal azért legyünk tisztában, hogy a gabonafélék a kutya eledelekben pusztán az olcsó töltelékanyag szerepét töltik be, hasznosságuk teljességgel megkérdőjelezhető.

(A kutyatápokat fejlesztő szakemberek tuti, hogy nem a farkas táplálkozási szokásainak megfigyelése alapján építették bele a kukoricát, búzát, szóját, burgonyát vagy a hüvelyeseket a kutyatápokba! Wuuf!)

És egy aprócska tény: a fogkő azóta lett népbetegség a kutyák és a cicák között, amióta a kényelmi száraztápok világszerte elterjedtek. Csak mondom.

Ha úgy döntesz, hogy felveszed a harcot a fogkő ellen:

Ne etesd kutyádat gabona tartalmú tápokkal! A szénhidrátban gazdag táplálás nagyban elősegíti a fogkőképződést ráadásul sok egyéb szempontból is egészségtelen a kutya számára, de erről korábbi bejegyzéseimben írtam már. Állítsd össze eledelét kutya biológiai szükségleteinek megfelelően vagy válassz olyan eledelelt, amely nagy arányban tartalmaz húst, amit zöldségek, gyümölcsök, gyógynövények egészítenek ki.

Ne hagyd előtte az ételt! Minden egyes étkezés után a táplálékból visszamaradó darabkák további egy-két órán keresztül bomlanak, így ha például egész nap kutyánk előtt van az étel, a lepedék képződéssel járó folyamat akár egész álló nap fennáll.

Biztosíts számára természetes rágni valót! A fogak mechanikai tisztításához szükséges, hogy rendszeresen, legalább hetente egy alkalommal adj neki csontos húst (kivéve sertés!), vagy szárított húst vagy esetleg egy jó kis szarvas agancsot.

(A fogkő megjelenését és mennyiségét sok különböző tényező befolyásolja, például függ a nyál mennyiségétől, a fogak egymáshoz viszonyított helyzetétől, de a száj baktériumflórájának összetételétől is. Ugyanakkor a fogkövesedés hajlam, genetika kérdése is, így előfordul, hogy minden igyekezetünk ellenére felrakódik a fogkő. 
Egyes kutyafajták sajnos fokozottan ki vannak téve a fogkövesség kialakulásának (hála a különleges fajtákat kialakító tenyésztőknek). A más kutyafajtáktól eltérő szájszerkezet (pl a rövid orr) kiemelten hajlamosító tényező. Ezeknél a kutyusoknál még nagyobb figyelmet kell szentelni a fogak rendszeres ellenőrzésére.
Ezek a kivételek, ami tudva lévően csak erősítik a szabályt. Így a kivételektől eltekintve a nagy többség elkerülhetné a fogkövet helyes táplálkozással.)

Wuff! Beszéltem!

.

Allergiás a kutyám? Vagy ez valami teljesen más?

Szinte nincs olyan nap, hogy legalább 2-3 olyan facebook bejegyzésbe botlanék, hogy egy gazdi próbál segítséget kérni egy facebook csoportban, mert a kutyusa allergiás. A segélykérést olvasók pedig próbálnak tanácsot adni, anélkül, hogy látnák a beteg kutyust vagy hogy biztos ismereteik lennének arra vonatkozóan, hogy pontosan mi okozza a tüneteket. 

Valóban allergiáról van szó vagy inkább a sokkalta gyakoribb táplálék intoleranciáról? Vagy esetleg valami más dolog áll a háttérben? 


Az allergia esetén az immunrendszer reagál egy bizonyos összetevőre, míg az élelmiszer intolerancia többnyire valamilyen emésztési probléma formájában jelentkezik (ergo az allergiára nem igazán jellemző a hányás, hasmenés, puffadás az élelmiszer intoleranciára viszont annál inkább!) 


Az allergiás tünetek az étel fogyasztását követően közvetlenül jelennek meg míg a táplálék intolerancia tünetei később, akár napokkal az étkezés után jelentkeznek. Az allergiás megbetegedéseknek csupán nagyjából 10%-a köthető valamilyen ételféleséghez, a többi inkább pollen, por vagy egyéb külső tényező. A táplálékintoleranciának meg már a nevében is benne van, hogy 100%-ban valamely táplálék okozza. 

A tüneteket illetően már sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet … Mind az allergia, mind a táplálékintolerancia esetében találkozhatunk bőrtünetekkel (vakarózás, mancs nyalogatás, kiütések) és bizonyos emésztési problémákkal is, bár mint feljebb is írtam a hányás, hasmenés, puffadás inkább intoleranciára utal. A diagnózis felállításában sokat segít, ha a gazdi el tudja mondani például az állatorvosnak, hogy Fifike elfogyasztott ezt vagy azt, majd rövidesen megjelentek rajta a kiütések. 

Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, létezik egy úgy nevezett szivárgó bél szindróma (elég rosszul hangzik, tudom…) amely ugyancsak gyakran jelentkezik bőrviszketés formájában, aztán sajnos súlyosabb esetben következik a szívbetegség, hasnyálmirigy zavarok, rák … hogy csak néhányat említsek. Ez a betegség nagyon leegyszerűsítve abból adódhat, ha felborul a bélben az ott élő mikroorganizmusok egyensúlya. 
De mi borítja fel? Az antibiotikumok, szteroidok, tartósítószerek, ételszínezékek vagy ami a legjellemzőbb, túlzottan magas szénhidrát tartalmú (GABONÁK!) tápok etetése. 

Ígérem ez lesz az utolsó … sajnos az élesztőgombás fertőzések is nagyon gyakoriak a kutyáknál és tüneteit könnyen gondolhatjuk allergiának. Mik ezek a tünetek? Leginkább a következő tünetekkel találkozhatunk: fekete pöttyök a hason, vakarózás, korpás bőr, fülgyulladás, fülrázás, zsíros felrakódás a füleken, szőrvesztés, mancs rágás, vörösre színeződött talpszőrzet. 

Az élesztőgombák ott vannak mindenütt, a bőrön, a fülben a belekben és nincs velük semmi probléma. Azonban, ha a normál baktériumflóra felborul, elszaporodnak az élesztőgombák és a fenti tünetek formájában jelentkeznek. 
Mitől tudnak elszaporodni az élesztőgombák? Leginkább a magas keményítő tartalmú ételek (GABONA, BURGONYA, RIZS, HÜVELYESEK!!!) etetése, valamint a gyenge immunrendszer és a tápanyaghiány áll a háttérben. 
Hogyan kerülhetjük el az élesztőgombák elszaporodását? Koplaltassuk ki őket! Na nem a kutyát! Az élesztőgombákat! Az élesztőgombák tápláléka a cukor, ezért kerüljük a keményítő tartalmú ételeket (GABONA, BURGONYA, RIZS, HÜVELYESEK!!!), amelyet a szervezet cukorrá alakít. Ez lesz az egyik igazi kihívás, hiszen szinte minden kutyatáp tartalmaz valamilyen keményítő tartalmú töltelék anyagot. Tisztelet a kivételnek! 

A kutya étele húsból, zöldségekből és gyógynövényekből álljon. Kiegészítésként adjunk nekik csontlevest, amely támogatja az immunrendszert és segít a normál baktériumflóra helyre állításában a benne megtalálható prolin, glycin, kollagén és glükozamin tartalomnak köszönhetően. 

Hogyan lehet ezeket a borzalmakat elkerülni? Mit tehetnek a gazdik? 


Forduljunk orvoshoz! Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy az allergia tesztek (a bőr teszt és a vérvétel is) nem igazán megbízhatóak, gyakran adnak valótlan eredményt. Ezért is azt gondolom, hogy mi magunk tehetünk a legtöbbet kedvencünk egészségéért! 

Igaz, hogy nehéz dolgunk van, nekünk gazdiknak, mert az elmúlt 20-30 évben gyakorlatilag bemagyarázták nekünk a nagy gyártók, hogy a kutyának speciális tápra van szüksége, sőt más tápra van szüksége a fehér kutyának, másra a yorkshire terriernek és megint másra a németjuhásznak. Sőt azt is elfogadtatták sokakkal, hogy a kutyának szüksége van gabonára, burgonyára, borsóra vagy egyéb marhaságra mert, hogy a kutya az ember mellett mindenevővé vált. #bullshit 

Mi, gazdik pedig egyáltalán nem vagyunk tudatosak, el sem olvassuk, hogy mi van a csomagolásra írva, miből és hogyan készült az a táp. Csak benyaljuk a nagy márkaneveket, a szép színes csomagolásokat, reklámokat. Pedig bizony az összetevők listája nagyon sok mindent megmagyaráz. Például azt is, hogy miért van ennyi allergiás, és sok egyéb súlyos betegséggel küzdő kutya manapság.

A kutya őse a farkas. Ez tény. A farkas pedig egy ragadozó, húsevő állat. 

Igaz, hogy sok száz évnyi gondos tenyésztői munkával több mint 300 különlegesebbnél különlegesebb kutyafajtát tenyésztett ki az ember, egy dologba azonban nem tudott beavatkozni: nem tudott változtatni az emésztőrendszerén. A kutya emésztőrendszere a mai napig egy az egyben megegyezik a farkas ősével kezdve a fogazatával egészen a farka tövéig. Az indusztriális kutyatápgyártók érdekei azonban azt diktálják, hogy valahogy megetessék a kutyával a húsnál jóval olcsóbb gabonaféléket. És ha ez nem megy, akkor etessünk velük "Gabona mentes" táp néven burgonyát, borsót, lencsét … bármit, csak olcsó legyen. 

És könyörgöm ne jöjjünk már azzal, hogy a kutya majd tudja, hogy mi jó neki, ezért aztán mindenféle haszontalan, sőt káros dologgal etetjük. A gyerekek is ha tehetnék, egész nap csak cukrot, csokit meg chips-eket ennének, mégsem hagyjuk! 

Szóval kedves gazdik, ne egy hypoallergénnek kikiáltott, de közben gabonákkal kitömött táptól vagy a benne lévő csodaformulától, kimondhatatlan nevű meghackelt fehérjétől vagy a gyógyszerektől várjátok, hogy kutyusotok újra egészséges legyen, hanem kezdjétek el tudatosan vásárolni, elolvasva az összetevők listáját.

Woof, beszéltem!

Nem akarok többé tenyésztő lenni - Utolsó rész

Ahogy a korábbi két cikkben már olvashattátok, úgy döntöttünk, hogy befejezzük a tenyésztői munkát. Számos oka van a döntésünknek, az emberi dolgokról és a kiállítások világában történt változásokról már beszéltem, jöhet az utolsó téma.


A fajtával kapcsolatos problémák


Az elmúlt években felerősödtek olyan, a fajta megjelenését megváltoztató trendek, amelyek véleményem szerint nem szolgálják a fajta értékeinek megőrzését. Ezeknek a változásoknak pedig nem szeretnék még csak kis mértékben sem részese lenni. 

Hadd hozzak fel pár példát:

Nagyon sok a gyenge mellső szögellésű, lapos mellkasú kutya és úgy tűnik, hogy ehhez már a bírók is hozzá szoktak. Sok kutyának már egyáltalán nem ferde metszésű a szeme, ami teljesen megváltoztatja a kutya arckifejezését, és egyre több kutyának lógnak az ajkai. Ezekről gondolhatnánk, hogy csupán apróságok és nem befolyásolják a munkaképességet.  Pedig a fej fontos meghatározója a típusnak és mint más fajtában is talán legfontosabb jellemzője a fajtának. Sokan gondolják úgy, hogy a fülek mérete, tűzése, szőrözöttsége, a szem formája, állása, az ajkak feszes záródása pusztán divat vagy kozmetikai dolog, tehát nem olyan fontos mint mondjuk a szögellések vagy a testarányok.
Pedig ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek a túlélést szolgálták az extrém hideg körülmények között.

A Huskyk szeme azért mandula vágású és ferde metszésű, mivel így sokkal kevesebb látszik ki a szemgolyóból ezáltal az sokkal kevésbé van kitéve a jeges szélnek. A logó ajak pedig fagyási sérülésekhez vezetne, ha a kutya eredeti funkciója szerint mínusz 20-40 fokban dolgozna a szabadban egész nap.

A mérsékletes szó jó néhányszor megjelenik a Szibériai Husky standard szövegezésében, mégis azt látjuk, hogy manapság egyre inkább a túlzások váltak jellemzővé a fajtában.

Mindezek mellett azonban a testarányok változása talán az ami a legmarkánsabban befolyásolja szeretett fajtám megjelenését és munkaképességét.

Csak egy példa arra, hogy mekkora a bírók felelőssége abban, hogy az általuk bírált fajtákat ismerjék, nyomonkövessék és a nagy világversenyeken különösképpen kritikusan válasszák ki a győzteseket: egy pár évvel ezelőtt agyonsztárolt, hosszú hátú, borzalmasan túlszögelt kutya utódait ma gyakorlatilag egytől egyig felismerhetjük annélkül, hogy bele kellene néznünk a katalógusba.  





Persze csak akkor juthatunk erre a felismerésre, ha mi magunk legalább tisztában vagyunk legalább a helyes testarányokkal. Nem ártana, ha ennél azért többet tudnánk arról a fajtáról amelyet tenyésztünk, ugyanakkor sajnos azt látom, hogy a legmérhetőbb, legszámszerűbb tulajdonságokat sem képes sok tenyésztő megítélni. 

Mire gondolok pontosan:

A Szibériai Husky testhossza valamelyest meghaladja a testmagasságot (nincs konkrét aránypár).


Ahogy a kép aláírásban is olvashatjuk "slightly longer", azaz valamelyest hosszabb a törzs a marmagasságnál.

A másik kulcs jellemző, amire a standard utal: a mellső lábak hossza (talajtól a könyökig) meghaladja a könyöktől a marig mért távolságot.

Mindkét, a kutya arányait leíró tényező fontos és olyan dolog, amelynek a szabad szemmel való megítélését gyakorlással meg lehet tanulni! Tessék elővenni képeket, egy huskys könyvet, újságot és egy vonalzót és kezdjünk el méregetni, tanulni. Aki ennyire nem képes, az hogyan lehet biztos abban, hogy a tenyésztői tevékenysége a fajta érdekét szolgálja?

Rendszeresen azt látjuk, hogy olyan mozgásos fotókra ömlenek a lájkok a Facebookon, amit én bizony azon mód szégyenkezve kitörölnék a számítógépemről. Olyan fotókról beszélek ahol  a kutya nem képes  a hátsó lábával az azonos oldali mellső mancsa nyomába lépni. De vajon miért nem? A válasz fentebb: rosszak az arányai.
Egy hosszú törzzsel rendelkező kutyánál persze ez nem lehet probléma hiszen mozgás közben úgy tűnhet, hogy micsoda szép hosszúakat lép! Pedig nem szabadna, hogy ez becsapja a szakavatott szemeket!



Azokban az időkben, amikor mi tenyészteni kezdtünk óriási kincsnek számított minden könyv, minden magazin ami a fajtával foglalkozott. Ma is féltve őrzöm a Siberian Quarterly magazinból  fénymásolt oldalakat. Rongyosra nézegettük ezeket, újra és újra elolvastuk a cikkeket, összehasonlítottuk a képeken látható kutyákat a saját kutyáinkkal, elolvastuk mellé a sztenderdet ötvenötödször is és így tanultuk meg, hogy mik azok a gyenge pontok, amin javítanunk kell. Beszélgettünk a többi tenyésztővel, boldogok voltunk ha egy neves külföldi kennel tulajdonosa szóba állt velünk, elmondta a véleményét, tanácsokat adott.

Kihalt az alázatosság, ami anno megkülönböztette a sikeres tenyésztőket a hobbi kutyásoktól, mindenki gyorsan sikeres akar lenni. Az, hogy sem a tudás, sem a megfelelő tapasztalat nincs a birtokunkban … nem számít.  

Ma már nincs szükség mentorokra, hiszen ott a Facebook ahol szinte mindenki szakértő. Repkednek a bejegyzések, a lájkok minden képre, jóra és rosszra is, abban a reményben, hogy cserébe majd az illető lájkolja a mi feltöltött képeinket is.
És az újoncok védelmében mondom, igen nehéz manapság eligazodni, hiszen gyönyörű fotók készülnek a kevésbé jó kutyákról is ... és hát végül is több mint 200 lájkot kapott ... akkor biztos jó...

Most írom le, hogy ha én lájkolok egy képet, akkor a tulajdonosa biztos lehet benne, hogy azért tettem, mert valóban jónak találom a kutyát!

Egymás után kerülnek fel az alomplakátok, amelyek közül sok sajnos azonnal árulkodik arról, hogy a tenyésztőnek bizony halvány fogalma sincs arról, hogy kutyájához típusban illő párt kellene választania, különben nem is reménykedhet egy szép homogén alomban.

Mindez, együtt a korábbi két bejegyzésben taglaltakkal együtt oda vezettek, hogy már nem érezzük azt a lelkesedést, ami pedig a 30-ból 25 éven keresztül töretlenül bennünk volt.

De mielőtt bárki gyászos hangulatot érezne ki soraimból, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nagyon is jól érezzük magunkat, a kutyáink csodás családtagok, élvezzük velük az "egyszerű" kutyagazdik mindennapi életét. És kutyázunk tágabb körben is, hiszen a kis családi vállalkozásunk is kutyákkal kapcsolatos: Pet Farm Family ;).

Mindig is lesz kutyánk, sőt kutyáink, de a távolabbi jövőben inkább az örökbefogadásban gondolkodunk. Sajnos annyi árva kutya van ma az országban, hogy ha 10 éven át egyetlen új kiskutya sem jönne a világra, akkor is lehetne mindenkinek kutyája, aki szeretne.


Wuff! Beszéltem



A főcím ereje - azaz a kutya még mindig húsevő


2018 október végén megjelent egy új publikáció az Amerikai Kennel Klub weboldalán, a cikk címe ez volt:

Mit kell tudniuk a kutyatulajdonosoknak az FDA* gabonamentes kutyatápokkal kapcsolatos figyelmeztetéséről

*Az FDA (Food and Drug Administration) az élelmiszerek és gyógyszerel biztonságával foglalkozó szervezet az USA-ban.

Az FDA ugyanis elindított egy kutatást, amely azt vizsgálja, hogy a kutyák DCM (tágulattal járó szívizombántalom) betegsége milyen összefüggésben áll bizonyos gabonamentes tápok etetésével. Pontosabban olyan gabonamentes tápok kapcsolatát vizsgálták, amelyeknél az összetevők között első helyen hüvelyesek, mint például a borsó, lencse, illetve burgonya állnak. A vizsgálatot az indította el, hogy az utóbbi időben több olyan DCM-ben szenvedő kutyáról érkezett bejelentés, akik több hónapja vagy éve hasonló diétán élnek.

A DCM a szívizom betegsége, amely azt eredményezi, hogy a kutya szíve nem képes megfelelően pumpálni a vért, így gyakran pangásos szívelégtelenséget okoz. A betegség nem mondható ritkának a kutyák között, viszont a jelentések olyan fajtákról érkeztek, amelyek mindeddig nem voltak hajlamosnak tekinthetőek erre a betegségre.

Dr. Jerry Klein, az AKC vezető állatorvosa szerint bár jelen pillanatban nem áll rendelkezésre semmilyen bizonyíték, hogy ezek az összetevők okozhatják a DCM gyakoribb és szélesebb körű megjelenését hiszen az FDA jelenleg is folytatja a kutatást kardiológus állatorvosokkal és táplálkozási szakértőkkel, mégis fontosnak tartja, hogy a gazdik értesüljenek erről a figyelmeztetésről.

A cikkel én magam úgy találkoztam, hogy amerikai tenyésztők már már pánik keltő bejegyzésekben osztották meg közösségi média oldalaikon, hogy lám-lám mégiscsak milyen jók a gabona alapú kutyatápok és mellesleg a kutya mindenevő. Vicces vagy szomorú, hogy angol anyanyelvű kutyások vagy el sem olvasták a cikket vagy ami még rosszabb nem értelmezték, hogy miről szól ☹

Tudvalévő, hogy amiatt kezdtek el a gyártók a gabona helyett más hasonlóan olcsó alternatívát keresni, mivel a gabonafélék rengeteg kutyának okoztak problémát, ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen a nincs olyan pont a kutya emésztőrendszerében, amely a cellulóz emésztésért felelne, mivel nincs is rá szüksége!

Több tanulsággal is szolgál ez az eset:

  • Ne kezdjünk el pánikolni és főképp pánikot kelteni, mindaddig, amíg nem tudjuk pontosan miről van szó! Hasonlóan fontos, hogy hagyjuk magunkat bepánikoltatni! Mielőtt sírógörcsöt kapnánk, tájékozódjunk!
  • Ne dőljünk be egy hangzatos címnek, egy izgalmasan vagy szépen csengő szlogennek egy jól hangzó márkanévnek vagy csilli-villi csomagolásnak. Nézzünk utána a részleteknek, olvassuk el az összetevőket!
  • Fogadjuk el, hogy a kutya húsevő! Emésztőrendszere az orra hegyétől a farka tövéig a számára legkönnyebben emészthető hús feldolgozására alakult ki.
  • Legyünk tisztába azzal, hogy a gabonafélék, a burgonya, lencse és társai a töltelékanyag szerepét teszik ki a kutyatápokban.
  • Ha magunk szeretnénk megbizonyosodni arról, hogy mennyire tudja (vagy sem) a kutya hasznosítani az elsősorban gabonafélékből, burgonyából álló tápokat etessük 4-5 napig ilyen táppal a kutyánkat, majd ugyanígy 4-5 napig etessük a biológiai szükségleteinek megfelelő hússal, zöldségekkel, gyógynövényekkel. Aztán hasonlítsuk össze az output (kaki) minőségét és mennyiségét :D
És végül értsük már meg, hogy a kukorica a kutya számára maximum apportírozós játéknak felel meg!


Woof! Beszéltem!




Amikor nem akarok már tenyésztő lenni - Második rész

Ahogy a múlt heti cikkben olvashattátok, úgy döntöttünk, hogy befejezzük a tenyésztői munkát. Számos oka van a döntésünknek, az emberi dolgokról már beszéltem, jöhet a következő téma.

A kutyakiállítások



A kutya kiállítások világa az utóbbi években sajnos nagyon megváltozott, mégpedig olyan irányba, ami nekem már nem fér bele a saját értékrendembe.
A tenyésztéshez pedig szorosan hozzátartoznak a kutyakiállítások, hiszen ezeken a megmérettetéseken kapunk visszajelzést a tenyésztői munkánkról. Illetve jó esetben, ennek így kellene lennie... Azért visszük el a kutyánkat a kiállításra, hogy ott egy szakértő véleményt mondjon róla, de mégis sokszor azt tapasztalom, hogy a "szakértő" felkészületlen, nem igazán érdekli a fajta sorsa, jövője. Persze mondhatjuk, hogy ez egy szubjektív sport, a bíró a neki tetsző kutyát hozza ki nyertesként és nekünk nincs más dolgunk, mint elfogadni a döntést. Ez így is van. Ugyanakkor, ha a bíró a fajta standard alapvető részleteivel sincs tisztában, akkor azt hiszem joggal fogalmazódik meg az emberben a kérdés, hogy most tényleg ezért fizettem ki 8-10000 Ft nevezési díjat? Úgy gondolom, hogy ehhez nagyban hozzájárul az, hogy már nincs leíró bírálat, azaz a bíró nem köteles lediktálni es aláírni a saját véleményét. Ezzel egyrészt a hozzáértő bírók konstruktív kritikája elvész, másrészt nagyban növeli a nem hozzáértő, felkészületlen bírók számát, hiszen nincsen semmi következménye annak ha a standardet nem ismeri. 


Ugyanakkor tény, hogy ott kell lenned a kiállításokon, már csak ezért is, hogy láss és hogy lássanak, hogy találkozz a többi tenyésztővel, beszélgess velük, hogy megnézd élőben is a kutyákat, ne a csak a Facebookra feltöltött képek alapján alkoss véleményt róluk, vagy netán dönts arról, hogy hogy ki lesz a következő alom apukája. És hát az elért címek is számítanak, keresettebbek egy sokszoros győztes kutya kölykei, mint, aki csak tenyészszemlével rendelkezik.


Majd 30 éven keresztül rendszeresen jártunk kutya kiállításokra, és ha hiszitek ha nem, én 30 év után is ugyanolyan izgalommal léptem be a ringbe minden egyes alkalommal. Sőt már a kiállításra érkezéskor beindult várakozással teli izgalom, ezt a lányaim, tenyésztőtársaim tudják a legjobban ;) Szerettem, élveztem minden pillanatát! Abban is biztos voltam, hogy én bizony 60-70 évesen is fel fogom vezetni a kutyáimat, majd letámasztom a botomat a ring bejáratánál, és a tőlem telhető legjobb módon bemutatom a kutyámat a bírónak és a közönségnek. Aztán ha végeztem, majd a lányaim visszatámogatnak a kemping székemhez :D


De nem így lesz. Szeretett világomból elüzletiesedett piactér lett, handlerek futnak egyik ringtől a másikig, hogy sikerüljön minden elvállalt kutyát felvezetni, hiszen ez jelenti a fizetést. Az esetek jó részében handlerek nyernek, nem pedig a kutyák és akik épp most kezdenének kutyájukkal kiállításokra járni, már meg sem próbálják maguk elsajátítani, hogyan is kellene szépen felvezetni a kutyájukat, hiszen látják, hogy labdába sem rúgnak a rengeteg profi, félprofi stb. handler között. A fajtacsoportok bírálatára egyre kevesebb fajtagyőztes kutyával maradnak ott a gazdik, mert nem látják értelmét. A kiállításnak ez a szakasza már egyre inkább a handlerekről szól. 
A handler ritkán mélyül el az általa felvezetett fajták jövőjében, elvégzi a feladatát, átadja az elnyert díjat a gazdinak, a gazdi kifizeti a kialkudott összeget a handlernek és ennyi. Már ha ott van egyáltalán a gazdi ... Nem ritkán a handlerek egy egész csapat rájuk bízott kutyával érkeznek a kiállításra, s a gazdi sms-ben értesül arról, hogy mit sikerült nyerni.


Természetesen mindezt kissé sarkítva írom le, azért, mert azt szeretném kihangsúlyozni, hogy mik azok a dolgok amelyek engem zavarnak, számomra elfogadhatatlanok. Vannak kivételek, ismerek pár olyan handlert, akiről tudom, hogy lelkiismeretes, szépen bánik a kutyákkal, akkor is ha azok éppen nem akarnak együtt működni. Ettől függetlenül soha nem voltam és nem is lennék képes senkire rábízni a kutyáimat úgy, hogy én nem vagyok ott. Soha nem tudnám megbocsájtani a handlernek ha nála történne valami a kutyámmal de főképp magamnak nem lennék képes megbocsájtani, hogy másra bíztam a szeretett kutyámat, s mindezt egy nyavajás kiállítási cím miatt.
Megismétlem, vannak kivételek, de sajnos jelenleg is hónapok óta rémálmaim vannak egy külföldi handler miatt, aki napokra otthagyott egy autóban, szűk szállítódobozba zsúfolva két kutyát ... a végeredményt ugye nem kell elmondjam :( És sajnos ilyen és ehhez hasonló esetek rendszeresen történnek, s legtöbbször azt látjuk, hogy a vétkesek élik tovább az életüket, sőt gond nélkül találnak olyan embert, aki ezek után is rájuk bízza a kutyáját :(


A kutya bemutatása, felvezetése megtanulható! Erre az egyik legjobb példa, Klári, a fogadott lányom. Élete első kutyájával Sky-al, kezdett el kiállitásokra járni, mégis saját felvezetéssel több Champion és BIS címet nyertek együtt. Csak üljünk oda egy kiállítási ring mellé és figyeljünk! Nézzük meg ki mit csinál, vonjuk le a következtetéseket és gyakoroljunk! Beszéljünk nálunk tapasztaltabbakkal, kérjünk tanácsot. Ha van szemünk a fajtához, ha tudjuk, hogyan is néz ki az ideális Husky, akkor miért adnánk ki a kezünkből a tenyésztői munkánk megkoronázását? Nekünk a kutya tulajdonosának, netán tenyésztőjének a kisujjunkban kellene, hogy legyen az adott kutya minden erénye és hibája, így nincs nálunk jobb ember erre a feladatra.

A lányaim egészen kicsi koruktól kezdve jöttek velem kutyakiállításra, alig várták, hogy végre elérjék azt a kort, hogy a junior handlerek versenyén induljanak. És tanulták a felvezetést, készültek a kiállításokra és versenyeztek folyamatosan. Hiszem és vallom, hogy mint bármilyen más sport, a kutyázás, a kiállításokon történő felvezetés is nagyon sokat ad a gyerekeknek. Kötelességtudatra, felelősségvállalásra neveli őket, megtanítja őket, hogy tiszteljék az "ellenfeleiket", hogyan fogadják a győzelmet, és, hogy hogyan kezeljék a bukást és az esetleges igazságtalanságokat. Mert, hogy bizony abból is van bőven.


A mai tenyésztők, kiállítók többsége azonban nem adja meg magának az időt és a lehetőséget a tanulásra, a fejlődésre, gyorsan akarnak a csúcsra érni. Biztos hallottátok már ezt: nem a cél a fontos, hanem az odavezető út! Számomra pedig a munkának akkor van igazán értéke, ha mi magunk tettünk meg mindent érte, ha bár sokszor megbotlottunk és elestünk, de újra és újra  felálltunk, ha minden reggel úgy tudunk a tükörbe nézni, hogy tudjuk, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk.

Wuff! Beszéltem!

When the shit hits the fan - azaz amikor már nem akarok többé tenyésztő lenni - Első rész

Nem ok nélkül némult el a blog pár hónapra ... nagyon nehezen szántam rá magam ennek a cikknek a megírására... egyrészt mert fáj, hogy a hobbimat, ami a szabadidőmet, gondolataimat, szívemet, lelkemet 30 éven át kitöltötte, el kell engednem. Másrészt viszont pórázmentesen, őszintén szeretném elmondani, hogy miért jutottunk családilag erre a döntésre és ehhez muszáj volt kicsit leülepítenem a gondolataimat.



Mielőtt bárki félreértené, a kutyákkal az égvilágon semmi probléma nincs! A kutyák csodálatosak!
De hát akkor miből is lett annyira elegem?
Annyiféle dolog játszott közre abban, hogy így alakult, különböző emberi, szakmai tényezők, hogy úgy gondolom, jobb ha témakörökre bontva, több fejezetben mesélem el.

Ebben az első fejezetben kezdjük az emberekkel 

1, Előfordul, hogy a gazdijelöltek nem teljesen őszinték


Nem szeretném többet idegen emberekre bízni a kiskutyáimat, nem szeretnék aggódni amiatt, hogy vajon tényleg minden úgy igaz, ahogy bemutatták magukat? Nem szeretném folyamatosan ismételgetni mindazt, amit írásban összeállítottam és már jó előre elküldtem a gazdijelölteknek, s amely írásos anyag gyakorlatilag épp csak arra nem képes, hogy nyakörvet adjon a kiskutyára és megsétáltassa. Segítek én bármiben és bármikor, ha szükség van rám, de azt egyre nehezebben tolerálom, ha úgy érzem kihasználnak, ha nem figyelnek oda arra, amit mondok, ha rájövök, hogy nem őszinték velem. Nem akarok csalódni, nem akarok a már egyszer gazdára lelt kis és nagy kutyáknak új, másik gazdit keresni, nem akarok mások felelőtlensége miatt kellemetlen helyzetbe kerülni.
Még mielőtt bárki azt gondolná csupa rossz tapasztalat vezetett idáig. Nem. Nagyon-nagyon sok jó emberrel hozott össze a sors, sok gazdival kötöttem életre szóló barátságot, több olyan gazdi-barát van, aki két, három kiskutyát is hazavitt már tőlünk, sőt olyan is van, akinek sajnos már rég nem él a kutyája, de azóta is baráti kapcsolatot ápolunk.
Hálás vagyok azok az embereknek, akik igazi, jó gazdiként viselik gondját a kutyagyerekeinknek, akik 15 év után is tartják velünk a kapcsolatot, akik rendszeresen beszámolnak a kutyusuk életéről.
Viszont az a helyzet, hogy ha csak egy-két gazdival kapcsolatosan kell csalódnom, én már azt is nehezen viselem. Rosszul esik, hibáztatom magam, hogy észre kellett volna vennem, hogy nem ők az álomgazdik, sajnálom, féltem a kutyát, hogy mi lesz vajon a sorsa, és megőrjít a tehetetlenség.


Emberileg azt hiszem ennyi indok is bőven elég lenne, nem?

Pedig van még bőven ...


A közel 30 év alatt sok tapasztalatot szereztünk, többségben nagyon jó tapasztalatokat hiszen különben nem valószínű, hogy most itt ülnék és ezt a cikket írnám. Ez a bejegyzés viszont most sajnos inkább a negatívumokra épül, hiszen ezek vezettek a mostani döntésünkhöz.

2, A tenyésztők sem mindig becsületesek 


Minden egyes fedeztetést, új vérvonalú kutya vásárlást nálunk hosszas tájékozódási szakasz előz meg, ami nem ritkán akár fél évig, egy évig is tart. Beszélgetünk vagy levelezünk, kérdezősködünk, képeket, videókat kérünk. Ez idő alatt bőven lenne alkalom például arra, hogy a nagynevű tenyésztő elárulja, hogy az általa megvételre kínált kutya sajnos félős, és ne akkor szembesüljek ezzel a ténnyel amikor már keresztül utaztam érte a fél világot. A kutyát végül (sajnos) hazahoztam, bíztam abban, hogy mivel állítólag egy kellemetlen élmény hatása miatt fél a kutya, sikerülhet őt rendbehoznunk. Közel egy évig küzdöttünk érte, annyit foglalkoztunk ezzel az egy kutyával, hogy már lelkiismeret furdalásom volt a többi kutyám miatt, hogy miért mindig ezt az egy kutyát viszem magammal mindenhova. S amikor végül beláttuk, hogy bármennyire is szeretnénk, sajnos nem tudjuk a kutya félelmét feloldani, és szerettük volna visszaadni a tenyésztőnek, mi lettünk a föld leggonoszabb emberei, sőt azt terjesztette rólunk, hogy mi bántunk rosszul a kutyával, bántottuk, miattunk lett félős. Igaz, hogy ő ahelyett, hogy hazavitte volna a kutyát, vissza az erdőbe, ahol biztonságban érzi magát, inkább még elpasszolgatta még ide-oda Európában, hátha tud egy kis pénzt szerezni belőle :(





Vagy egy másik: amikor a megbeszélt fedeztetésre külföldre kiérkeztünk, azt láttuk, hogy a kiszemelt kan farka a tövétől a végéig be van kötve, amire az ugyancsak neves tenyésztő azt mondta, hogy sajnos a kutya kirágta a farkát, ezért kellett bekötni. Rendben, elfogadtuk a magyarázatot. Viszont talán nem csoda, ha kicsit dühösek voltunk, mikor évek múlva megtudtuk, hogy a kutya farkát korrekciós műtéttel igazították olyanra, amilyet a standard elvár. Nálunk szerencsére nem jelentkezett a kiskutyáknál faroktartási probléma, talán azért, mert ilyen téren stabil háttérrel rendelkezett a mama kutya.

Azt sem kívánom senkinek, amikor a cseperedő kiskutyákban gyönyörködve, valaki, akinek a fedező kanhoz erős kötődése van, megkérdezi, hogy a herécskéje meg van-e minden kölyöknek? Mert hogy a papa kutya ágán ez probléma lehet .... MI???? Ezt most kell megtudnom? Most mikor a kicsik már 5 hetesek? Nem akkor kellett volna ezt megemlíteni, amikor még a fedeztetés lehetőségéről egyeztettünk? Mondanom sem kell a következő hetekben igen nagy gyakorlatra tettem szert a kiskanok heréinek kitapogatásában, a végén már teljes megadással tűrték (egyébként rendben lejött minden golyócska).

Hasonló eset az is, amikor 3-4 hetes kiskutyák fogazatát vizsgálva értelmet nyer az a félmondat a fedeztetési szerződésben, hogy a kan tulajdonosa nem vállal felelősséget a foghibáért ...

3,   Közös célok helyett érdekbarátságok, őszinte kérdések helyett pletykálkodás, egymás kibeszélése


Lehet naiv vagyok, de én úgy képzelem, hogy a tenyésztőket az általuk tenyésztett fajta össze kellene fogja, nem pedig széthúzza. Minden amit tenyésztőként teszünk, az a fajta érdekében, minőségnek megőrzése érdekében kell(ene), hogy történjen, nem pedig önös érdekek mentén. De mivel sajnos pénz, haszon, hírnév is hozzátartozik, az emberi gyarlóság ugyanúgy jelen van a tenyésztők közt, mint az élet más területein.
Tenyésztő bárki lehet, nem kell semmiféle tudásról, képességről tanúbizonyságot tenni. Ez viszont oda vezet, hogy a tenyésztők és a hozzá szorosan kapcsolódó kutyakiállítások világa olvasztótégelye lett a legváltozatosabb képzettségű, intelligenciájú embereknek. Az elmúlt sok év alatt pedig egyre erősödött bennem az a felismerés, hogy a többség olyan emberekből áll, akik a magánéletükben, a munkájukban nem találják meg az örömet, és a sikereket.
A tenyésztők ahelyett, hogy beszélnének egymással, kérdeznének, inkább összebeszélnek, pletykálkodnak egymásról, pedig előbb utóbb minden pletyka, minden hazugság körbeér.
Na most egy ilyen világban kell magunknak olyan tenyésztőket, partnereket találnunk, akikben akár csak-egy alom erejéig is, de bízni tudjunk ... Én alapvetően optimista ember vagyok, úgyhogy az embertársaimba vetett bizalom sem esik nehezemre. Ugyanakkor számtalan olyan esetünk volt, amelyek következtében a tágra nyitott ajtóm az évek alatt egyre jobban bezárult, pedig ez annyira nem én vagyok. 


1   4, Na és a szaporítók es az áldozataik


Részben ide kapcsolódik az a téma is, hogy mekkora gondot jelentenek Magyarországon a szaporítók. Mondhatnám, hogy nem az én gondom, hiszen egyetlen kutyám sem kötött ki menhelyen. Mégis számtalan megkeresés érkezik hozzánk e-mailben, telefonon, facebookon olyan emberektől, akik szaporítóktól vásároltak kutyát, viszont valamilyen problémára derült fény a kiskutyával kapcsolatosan és tőlünk kérnek segítséget a megoldásában. Segítünk bárkinek szívesen, de sajnos sok olyan helyzet volt már, amikor le kellett nyelnünk a tehetetlen dühöt, a csalódottságot, hogy hogyan lehetnek emberek ennyire gondatlanok, figyelmetlenek, buták. Hogyan mondhatják azt, hogy csak 20-40 ezer forintot szánnak a kiskutya vásárlásra, hiszen ez "csak" egy kutya! Ha új TV, mosógép, okostelefon vásárlásra kerülne sor, akkor persze megnéznék, hogy milyen márka, mennyire ismert, milyen garanciák vannak hozzá stb. Egy ilyen eszköz sok esetben csupán 3-5 évig használható, a kutya meg családtag, aki 10-15 évig lesz hű társunk, mégis spórolni akarunk rajta. Szélmalomharcnak érzem az egészet, és sajnos az utóbbi években nemhogy javult volna, csak tovább romlott a helyzet.





Aki élőlényekkel, állatokkal akar foglalkozni, annak el kell fogadni azt is, hogy bármennyire is szeretnénk, nem tudunk mindent az irányításunk alatt tartani. Vannak sajnos örökletes betegségek, és mi amire csak lehet szűrünk és a szűrést elvárjuk a fedező kanok gazdáitól is. Viszont szűrés jelenleg még nincs minden betegségre és mivel sajnos az emberi gyarlóság itt is erősen jelen van, ez csak tovább nehezíti a problémák elkerülését.
De legyen ez inkább egy külön téma ...

Wuff! Beszéltem!

Tíz éve ugyanúgy hiányzol, Phoebe ...

3600 nap, 120 hónap, tíz év ... ennyi idő telt el azóta, hogy elmentél, és még mindig könny szökik a szemembe ha rád gondolok, Phoebe. Sok...