Illetve leginkább az apróbetűs feliratokban keresendők, különösen akkor, ha kutyaeledelről beszélünk.
Azt tudni kell, hogy a legtöbb száraztáp extrudálással készül, ami nem feltétlenül rossz, de legtöbbször sajnos mégis élnünk kell a gyanúperrel, hogy a gyártás során bármilyen hiper-szuper alapanyagok kerültek is a tápba, azok károsodnak.
De miért? – kérdezné most Ábel … Elmondom.
A táphoz használt húskészítmények az esetek többségében valamely húsfeldolgozó üzemből húsliszt formájában érkeznek. Összedarálják a különböző állati eredetű anyagokat, feltörik a zsírcellákat hő, enzimek vagy oldószerek segítségével, majd megszárítják a darálékot, az eredmény pedig maga a húsliszt.
A tápgyártók egy része külső húsüzemekből megvásárolja a húslisztet, mások pedig (ők vannak kevesebben és ők azok, akik jobban ügyelnek a minőségre) maguk állítják elő. A húslisztet és a többi alapanyagot (ezek többsége szárított, dehidratált, hydrolizált meg a jó ég tudja min ment még keresztül) beleöntik egy hatalmas keverőgépbe. Addig keverik a gépben az anyagokat, amíg egynemű masszát nem kapnak.
A masszát magas hőfokon hevítik egy előkészítőben mielőtt az extruder gépbe öntenék.
Az extrudert úgy kell elképzelnünk, mint egy óriási húsdarálót. Azt extruderben ugyancsak magas hőfokon és magas nyomás alatt történik a massza darálása, ami lassan továbbhalad a formázó rész felé. Itt formázó kések alakítják ki a tápszemeket sztenderd méretre és ismét magas nyomásnak kitéve formálódnak a kívánt alakra.
Következő lépcsőben egy hatalmas sütőben szárítják a tápszemeket mindaddig, amíg a nedvességtartalom eléri a kívánatos értéket.
Ezt követi a hűtés. Miután a táp kihűlt, keresztül halad egy újabb gépen, amely keményítő bevonattal látja el a tápszemeket. Ez a bevonat biztosítja, hogy a tápszemek egyben maradnak, illetve ekkor kerül a tápszemekre az ízfokozó anyag is. Nem tévedés! ÍZFOKOZÓ!
Utolsó lépésként következik a csomagolás, amikor is a beállított mennyiségek a zsákokba kerülnek, és a zsákokat lezárják.
Namármost, a magas hőkezelésről mindannyian tudjuk, hogy nincs túl jó hatással a vitaminokra, de az aminosavaknak sem tesz jót, mivel csökkenti azok hasznosulását. Úgyhogy az egyik kulcs tényező a hőfok. Vannak már eljárások, amikor nem kell olyan őrült magas hőmérsékleten működtetni az extrudátort, ami nyilvánvalóan jobb megoldás az alapanyagok minőségének megőrzése szempontjából. Illetve az sem mindegy, hogy friss alapanyagok adják a kiindulási pontot vagy minden iparilag feldolgozott, szárított, szintetikus és kijelenthetjük azt is, hogy káros.
Igen, tudom. A gyártási eljárást nem kell feltüntetni a zsákokon, így csak az tud eligazodni ezen a téren, aki jártas a témában.
DE!
Van egy csomó jel, ami arra utalhat, hogy legyünk elővigyázatosak tápválasztáskor:
- Nem friss hús áll az összetevők listájának első helyén
- Gabona félék szerepelnek az összetevők között
- Nincsenek feltűntetve a százalékok (titkolóznak? vagy mi van?)
- Csupa humbuk, krix-krax, kiolvashatatlan izé van az összetevők felsorolásában (anyukám nekem mindig azt mondta, ha nem tudod mi az, ne edd meg! Miért etetném meg a kutyáimat ilyesmivel???)
- Fehér alapszínű a csomagolás :D ne nevess, kutatásokkal igazolt tény, hogy azt gondoljuk, mi vevők, hogy a fehér csomagolás nagyon tiszta, állatorvosok által is ajánlott csodát takar.
- Színesek a tápszemek! Szerinted Buksit hol érdekli már, hogy van sárga kis karika, meg piros szivecske? Elárulom neked, a gyártók NEKED SZÍNEZIK BE A TÁPSZEMEKET, hogy azt hidd van zöldséges, meg húsos :(
- Olcsó! – ezt bizony be kell lássuk, jó minőségű, akár emberi fogyasztásra alkalmas alapanyagokból nem lehet olcsó tápot gyártani. Kész, ez van!
- Más táphoz képest sokkal nagyobb mennyiségű az ajánlott napi adag. Ugyanis hiába kerül feleannyiba, ha kétszer annyit kell adj a kutyádnak belőle. És aztán majd ne csodálkozz, hogy a végtermék összeszedésére nem lesz elég egy kakis zacsi, de még kettő sem ...
Wuff! Beszéltem!
