Sajnos tény, hogy a kutyák, bár ragadozó állatok, a számukra gyártott tápok nagy mennyiségben, akár 50-70%-ban tartalmaznak gabonaféléket. Az ominózus cikk szerint ez jó, mivel a gabonára a kutyának és macskának szüksége van, sőt, jó tesz nekik. Hmmmm ....
A cikket egy állatorvos írta. Írása alatt megjelölte azokat a forrásokat, amelyeket felhasznált. Sajnos nem mindegyik cikk érhető el, de ami megnyitható, az mind a következőket támasztja alá:
• a farkas falkában vadászik
• a farkasfalka prédája 90-95%-ban nagytestű kérődző állat (egy préda közös levadászásával az egész falka élelemhez jut)
• a sikeres vadászat után a falka társak közösen fogyasztják el a prédát, elsőként a legtáplálóbb belső szerveket fogyasztják el, majd az izomzatot, végül a csontokat és a bőrt.
Eddig rendben is vagyunk. A fenti megfigyelések hitelesek és megkérdőjelezhetetlenek. Tudjuk, hogy a kutya őse a farkas, a kutya DNS-e 99,9%-ban megegyezik a farkaséval, így emésztőrendszere a mai napig a farkas őst mintázza.
Azonban jön is az első bukfenc … a cikk írója szerint a farkas miután elejtette az áldozatát, annak hasát nyitja fel és a belső szerveket fogyasztja el, máj, szív, zsigerek és a préda többi részét gyakran ott hagyja …
Amiből azt a következtetést vonja le a cikk írója, hogy a zsigerekben lévő félig megemésztett növényi részek fontos részét képezik a farkas táplálkozásának.
Én azt mondom, oké, hiszen a belső szervek roppant táplálóak, DE!
Tegye fel a kezét, aki látott már dokumentumfilmben farkast, akarom mondani farkasokat vadászni!? Bizony FARKASOKAT, így többes számban! Ugyanis a farkas falka állat, falkában is vadászik! Egyedül gyakorlatilag esélytelen egy nagyobb kérődzővel szemben.
És itt már fel is merülhet még a laikus olvasóban is a következő kérdés: létezik az, hogy a falka által elkapott és leölt őz, szarvas, bölény, vaddisznó vagy egyéb kérődző állatnak csupán a szívét, máját, beleit és egyéb belső szerveit eszik meg a farkasok? Vajon hány állat lakhat jól egyetlen szarvas belső szerveivel? Mi lesz a többiekkel? Vadásznak maguknak más belső szerveket?
HÁT NEM! A farkasfalka bizony megbecsüli a nehezen levadászott zsákmányt és elfogyasztja. Így jut a falkában mindenkinek enni való, a kölyköknek, a vadászni már nem tudó gyengéknek, öregeknek is.
Opportunista ragadozóként amúgy teljesen természetes, hogy az áldozat hasfalát nyitja fel a farkas. Ugyanis ez a legkönnyebb és leggyorsabb módja annak, hogy az áldozatból a lehető leggyorsabban belakmározhasson. És hát az a biztos, ami már a pocakban van! Azt is tudjuk, hogy a préda elejtésekor igyekeznek a farkasok degeszre tömni magukat, mert nem tudni, mikor jutnak legközelebb ételhez (innen ered a kutyáink falánksága, habzsolása, amit sokan rendellenesnek gondolnak, holott leginkább erős ösztönökre utal).
El is jutottunk egy másik kardinális kérdéshez: mit eszik a préda? Mi az az értékes anyag, ami a leölt kérődző állat gyomrában beleiben van és a farkasok nagy lelkesedéssel fogyasztják?
Hát elárulom: nem gabona!
Hanem fű kérem szépen, meg levelek, rügyek és hasonló növényi részek. A kérődző állatok ugyanis elsődlegesen szálas takarmányt fogyasztanak, nem pedig gabonát, ahogyan a cikk írója állítja. Elég, ha abba belegondolunk, hogy egy naptári évet figyelembe véve, annak csak egy töredékében, pár héten keresztül teremnek a kalászos növényeken pl. búza, kukorica stb. gabonaszemek. Csak ebben a pár hétben lenne esélye annak, hogy a levadászott kérődző állat beleiben gabonát is (!) találjanak a farkasok.
Az európai őzek, szarvasok, vaddisznók ráadásul csak az utóbbi 500 évben találkozhattak egyáltalán kukoricával, hiszen az csak ekkor került be Kolumbusznak köszönhetően a kontinensre Amerikából. Az is igaz, hogy a kukorica melegkedvelő növény gyanánt az észak európai területeken nem terem, így az északi területekre visszaszorult farkasok a legritkább esetben ejthettek el olyan növényevő állatot, amelynek kukorica volt az emésztőrendszerében.
Mégis a legtöbb kutyatáp gyártó előszeretettel használ nagy mennyiségű kukoricát a tápok készítése során! A legszomorúbb az, hogy ezt "tudományosan" meg is ideologizálják!
Tény, hogy a gabonaféléknek is van fehérje tartalma, ez pedig a glutén. Ez viszont sajnos lehetőséget nyújt arra a tápgyártóknak, hogy még egy kicsit spóroljanak a hússal és összességében a táp minőségével. Ugyanis amikor egy kutyatápos zsákot nem olvasunk el alaposan, és csak az analitikát nézzük meg, azaz azt, hogy mennyi fehérje, zsír, szénhidrát van a tápban, akkor bizony könnyen belefuthatunk abba, hogy a fehérje tartalom nagy részét növényi fehérje, azaz glutén alkotja. Ez több szempontból jelent problémát.
Egyik az, hogy a kutya és a macska húsevő, és a húsban található fehérjéket tudja a legjobban hasznosítani. A glutén egy idegen fehérje a ragadozó kutya és a macska számára, nem csoda, hogy egyre több állat mutat allergiás reakciókat (bőrpanaszok, emésztési gondok), a gabonát tartalmazó étrend esetén.
A másik probléma az, hogy a húsevő állatok energiaszükségletüket elsősorban fehérjékkel, másodsorban zsírokkal tudják leghatékonyabban fedezni. A laktózt (tejcukrot), szacharózt (répacukrot) és a gabonafélékben található keményítőt alig-alig tudják hasznosítani, hiszen hiányoznak az ezen anyagok emésztéséhez szükséges enzimek az emésztőrendszerükből. Persze mindenféle hókuszpókusz eljárással ezek a szénhidrát féleségek átalakíthatóak, feltárhatóak, így valamelyest mégis hasznosulni tudnak. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a gabonafélék csupán az olcsó töltelékanyagok szerepét töltik be a kutya és macskatápokban.
Woof! Beszéltem!
