Az egyik legfőbb oka az, hogy örömet találok abban, ha segíthetek másoknak és mivel a kutyák nagyon fontos szerepet töltöttek be mindig is az életemben, a kutyákkal kapcsolatos tapasztalataimat különösen szívesen osztom meg.
Másrészt 30 év nagyon sok idő, ennyi idő alatt annyi történet, élmény és tudás halmozódott fel bennem, hogy ha mindezt nem mesélem el félő, hogy egyszer csak szétrobbanok. 😊
Másrészt 30 év nagyon sok idő, ennyi idő alatt annyi történet, élmény és tudás halmozódott fel bennem, hogy ha mindezt nem mesélem el félő, hogy egyszer csak szétrobbanok. 😊
Harmadrészt pedig számos olyan terület van a kutyatartás, kutyatenyésztés, táplálás terén, ahol bizony rengeteg téveszme terjed, hogy azt gondoltam én bizony őszintén elmondom mindenkinek, akit érdekel, hogy mit gondolok ezekről.
Hogyan is kezdődött el az én kutyás életem?
Még a szüleimmel laktam, de már családi házban, így végre valahára egymás után jöttek a befogadott kutyusok. Németjuhászkeverék, Foxi keverék majd egy Ír szetter. De az igazi saját kutya, amelyet kölyökkorától fogva én nevelhetek fel, még váratott magára egészen addig, míg egy képeslapon látott gyönyörű Szibériai Husky el nem rabolta a szívem. Gyönyörű, ferde metszésű, kifejező szemek, pajkos, huncut tekintet, sűrű, ránézésre is ölelni való bunda! Úgy éreztem nincs még egy kutya fajta, amely ehhez a szépséghez fogható. Abban a pillanatban megpecsételődött a sorsom, bár biztos voltam benne, hogy ilyen kutyát itt Magyarországon biztosan nem lehet venni. Ettől függetlenül elhatároztam, hogy ha egyszer végre valóra válhat az álmom és tenyésztő lehetek, akkor csakis ezzel a fajtával szeretnék foglalkozni.
És hát milyen sors? Alig pár hónappal később a Kutya újságban egy kétoldalas cikk jelent meg Jankovics Attiláról, aki a Szibériai Husky fajtát meghonosította Magyarországon. Gondolhatjátok … rögvest felvettem a kapcsolatot Attilával és feleségével, Ildikóval. Mivel épp nem volt eladó kiskutyájuk én magam is beleestem a „márpedig nekem mihamarabb kell a kiskutya” szindrómába, így két másik tenyésztőt is meglátogattam, de ezekben a tenyészetekben mintha teljesen más fajtával találkoztam volna, azok a kutyusok nem is hasonlítottak az Attiláéknál látott kutyákra, a képeslapon látott kutyára meg aztán végképp nem. Így végül pár hónap várakozás után, 1988 decemberében vittem haza Attiláéktól első Szibériai Huskymat, Amulett Incát.
Akkoriban nagyon nehéz volt ezzel a fajtával kapcsolatosan tájékozódni. Internet még nem volt, a polcomon sorakozó kutyás könyvek pedig csak néhányban tettek róla pár szavas említést. Így azt is be kell, hogy valljam, hogy Inca érkezése amekkora örömet okozott, legalább annyi problémát is.
A Szibériai Husky egyike a legősibb kutyafajtáknak, szépsége, kedvessége, gyermekszeretete, gyorsan népszerűvé tette világszerte. Azonban szánhúzó mivolta felruházza számos olyan tulajdonsággal is, melyek mégsem teszik mindenki számára ideális társsá. Hihetetlen mennyiségű energia buzog benne, égeti a vágy, hogy fusson, független jelleme képtelenné teszi arra, hogy szolgamód lesse gazdája minden óhaját. Igényli az aktivitást, a társaságot, azt szereti, ha a középpontban lehet. Mindebből adódóan a Husky csak azoknak ajánlható, akik szeretnek sportolni, jó adag humorérzékkel és türelemmel vannak megáldva, élvezik a kihívásokat, s mindazonáltal értékelik a fajta szépségét, megértik örökségét és tiszteletben tartják eredeti funkcióját.
Akkoriban nagyon nehéz volt ezzel a fajtával kapcsolatosan tájékozódni. Internet még nem volt, a polcomon sorakozó kutyás könyvek pedig csak néhányban tettek róla pár szavas említést. Így azt is be kell, hogy valljam, hogy Inca érkezése amekkora örömet okozott, legalább annyi problémát is.
Mai tudásommal a következőképpen foglalnám össze a fajta tulajdonságait:
A Szibériai Husky egyike a legősibb kutyafajtáknak, szépsége, kedvessége, gyermekszeretete, gyorsan népszerűvé tette világszerte. Azonban szánhúzó mivolta felruházza számos olyan tulajdonsággal is, melyek mégsem teszik mindenki számára ideális társsá. Hihetetlen mennyiségű energia buzog benne, égeti a vágy, hogy fusson, független jelleme képtelenné teszi arra, hogy szolgamód lesse gazdája minden óhaját. Igényli az aktivitást, a társaságot, azt szereti, ha a középpontban lehet. Mindebből adódóan a Husky csak azoknak ajánlható, akik szeretnek sportolni, jó adag humorérzékkel és türelemmel vannak megáldva, élvezik a kihívásokat, s mindazonáltal értékelik a fajta szépségét, megértik örökségét és tiszteletben tartják eredeti funkcióját.
Ha birtokában lettem volna ennek a tudásnak, könnyebb lett volna megértenem a kutyámat. Olyan dolgokat vártam tőle, amely mind tőle, mind fajtájától teljesen idegen volt. A saját bőrömön megtapasztalva ismertem meg a fajtát, fogadtam el és szerettem bele még inkább. A Husky nem akárki kutyája, a gazdinak el kell fogadnia a makacsságát, a vadászösztönét, a szabadságvágyát, függetlenségét és a falkába tartozás fontosságát és ha mindez sikerült, élvezheti a kedvességét, humorát, eszét, fáradhatatlanságát.
Bár engem is a fajta szépsége volt az, ami magával ragadott, tenyésztőként igyekszem a gazdijelölteket, érdeklődőket mindjárt a kezdet kezdetén tájékoztatni a fajta minden tulajdonságáról. Szándékosan nem írtam rossz tulajdonságot, hiszen mindenkinek saját magának kell megítélnie, hogy az adott tulajdonság jó vagy rossz a számára.
Hát így lettem én menthetetlenül kutyás, sőt Huskys. Nem egyszerű ennek a kutyafajtának a tartása, de én nem tudok náluk csodálatosabb társat elképzelni sem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése