A kiskutya lelki fejlődése

Itt a tavasz, s ilyenkor sokan azok közül, akik mindeddig csak tervezgették, végre rászánják magukat és úgy döntenek, hogy vesznek egy kiskutyát. Ha sikerül egy lelkiismeretes jó tenyészetből vásárolnunk, akkor jó esetben a tenyésztő elhalmoz majd bennünket sok jó tanáccsal és ha ezeken kívül bármilyen kérdés merülne fel bennünk, később is bátran fordulhatunk hozzá.

Azt tapasztalom, hogy a gazdik részéről a legtöbb ilyenkor felmerülő kérdés inkább "technikai jellegű" :D (mit eszik, mennyit, mikor vigyük állatorvoshoz, milyen oltást kell még kapnia stb.), a kiskutya lelki világa, fejlődése ritkán kerül szóba. Úgyhogy úgy gondoltam érdemes ennek is cikket szentelni :)

A kölyökkor a legizgalmasabb és egyben legkritikusabb időszak a kutyák életében. Amit ebben a korban elmulasztunk, az kihat a kutya életére, viselkedésére.

Egy jól szocializált kutya könnyen alkalmazkodik minden élethelyzethez és kellemes társaságunk lesz. Nem fél és nem reagál semmire kiszámíthatalanul vagy agresszíven, amivel a mindennapi életben találkozik. Ezzel szemben a nem megfelelően szocializált kutya nem megbízható, gyakran éppen félelemből fakadóan harap meg valakit. Sokkal nehezebb őket tanítani és általánosságban mondva sokkal kevésbé bizonyulnak kellemes társnak az életünkben. Nehezen alkalmazkodnak a hirtelen adódott helyzetekhez és akár egy rutin vizsgálat az állatorvosnál is rémálom lesz nemcsak a kutya, hanem a magunk és az orvos számára is. Ne hagyjuk, hogy ez történjen kutyánkkal és velünk! Kezdjük el kölyökkutyánk szocializálását azonnal! A kölykök legfogékonyabb életszakasza lezárul három hónapos korában, tehát még ez előtt meg kell kezdenünk a szocializálását. Minél később fogunk hozzá, annál nehezebb dolgunk lesz, annál több időnkbe, energiánkba és türelmünkbe telik, hogy olyan felnőtt kutya váljon a kiskutyánkból, akit bármikor, bárhova nyugodtan magunkkal vihetünk.

Mit tegyünk?

Gondoskodjunk róla, hogy az alábbiakban felsorolt helyzetek mind kellemes, soha nem ijesztő emlékként vésődjenek be kutyánk emlékezetébe. Ha a kölyök első találkozása egy helyzettel fájdalmas vagy rémisztő, elronthatunk mindent. Kutyánkban fóbia alakulhat ki az eset kapcsán, amely akár egész életére megmarad. Inkább lassan, óvatosan ismertessük meg a különböző helyzetekkel, minthogy kapkodva hibát kövessünk el.

• Hívjunk meg barátokat magunkhoz, hogy megismerkedjen velük a kiskutyánk. Legyen köztük férfi, nő, idős ember és kisgyerek is
• Látogassunk meg vagy hívjunk meg magunkhoz barátságos, egészséges, oltott felnőtt kutyákat, kölyökkutyákat, akik ismerten barátságosak más kutyákkal
• Vigyük el kiskutyánkat magunkkal bevásárlóközpontokba, aluljáróba, sétáljunk zajos iskolaudvar felé, egyszóval olyan helyekre, ahol sok ember és különböző zajok vannak. Ha aggódunk az oltások hiánya miatt, ölben is vihetjük, lényeg, hogy lásson, halljon, tapasztaljon.
• Menjünk el kiskutyánkkal rövid autó utakra, engedjük, hogy kutyánk az ablakon keresztül figyelje a mozgó világot
• Tegyünk le a szobában egy kinyitott esernyőt, táskát, dobozokat, porszívót és bíztassuk arra, hogy ezeket a tárgyakat megvizsgálhassa, megszagolgassa
• Szembesítsük furcsa helyzetekkel a kiskutyát: tegyünk egy széket, vasalódeszkát a földre felborítva, majd következő nap rendesen felállítva
• Ismertessük meg a kicsit különféle zajokkal. A nagyon hangos, éles, kellemetlen zajokkal először csak megfelelő távolságból ismerkedjünk, később fokozatosan egyre közelebb vihetjük hozzá a kutyát
• Szoktassuk hozzá a kiskutyát a fésülgetéshez, fürdetéshez, körömvágáshoz, ahhoz, hogy megnézegetjük a fogait, füleit és egyéb testrészeit. Nyissuk ki a száját, kukkantsunk bele :) Ez egy gyakori mozzanat lesz amúgyis ha végre utcára is vihetjük a kicsit, ugyanis a kiskutyák porszívóként fogják felszedni az utcán talált szemetet, papírzsebkendőt, úgyhogy nem árt rutint szereznünk.
• Tanítsuk meg lépcsőn fel- és lefele közlekedni (felfelé általában könnyen megy, de lefelé...???)
• Fokozatosan szoktassuk hozzá mindenhez, amit szeretnénk, hogy ismerjen (tömegközlekedés, egyéb állatok, kerekesszék stb.)

Mit ne tegyünk?

• Amíg az alap oltásokat nem kapta meg a kicsi, ne vigyük kiskutyánkat ismert és közkedvelt kutyafuttatóba, és egyéb olyan helyre, ahol sok kutya van. Ne hívjunk meg magunkhoz olyan kutyákat közös játék, ismerkedés céljából, akiket nem ismerünk jól, nincsenek rendszeresen oltva vagy esetleg betegnek látszanak
• Ne jutalmazzuk az ijedt viselkedésért. Maradjunk nyugodtak, de ne dicsérjük, ne vígasztaljuk. Teljesen normális ha a kölyök visszafogottan, óvatosan közelít új dolgokhoz, ismeretlen tárgyakhoz, állatokhoz, emberekez.
• Próbáljuk elkerülni a félelmetes, ijesztő esetleg fájdalmas tapasztalatokat
• Ne erőszakoljuk rá a kiskutyára az új helyzeteket. Legyünk mellette, hívogassuk, bíztassuk, de ne lökjük soha erőszakkal az ismeretlen dolog felé. Az a dolgunk, hogy lehetőséget biztosítsunk a számára, hogy az új dolgokkal megismerkedjen
• Ne szervezzük túl sűrűre a kiskutya szocializációs programját. A kiskutyáknak sok pihenésre, alvásra van szüksége. Sokkal hasznosabb, ha gyakori, rövid gyakorlatokat tartunk a kicsivel, mintha egy nap alatt szeretnénk vele mindent megismertetni
• Ne várjunk a kölyök szocializációjával! Kezdjük el azonnal! Minden napért kár, amit kihasználatlanul hagyunk.

Wuff! Beszéltem :)