Itt egy átlagos anyuka fejében számtalan kérdőjel felvillanhatna, de nem úgy az enyémben :D Ugyanis Kittynél ez egy teljesen normális és megszokott dolog. Van egy lehetőség, hogy kutyaszánnal megtegyen 300 km-t a sarkkör közelében? Hát persze, hogy ott a helye!
Lehetne ez egy orangután rezervátumban végzendő önkéntes munka is, vagy teknősbéka tojás pátyolgatás valamely Karibi szigeten, azon sem lepődnék meg. De mivel Kitty és nővére, Fanny is egy Huskys családba született, azt hiszem nem csoda, hogy épp ez a lehetőség jött Kittyvel szembe.
A Fjällräven Polar ötlete a múlt századra tehető, amikor is két kutyaszánhajtó elhatározta, hogy megcsinálják a híres Iditarod verseny Európai másolatát, de amatőrök számára. Azt szerették volna ezáltal megmutatni, hogy kellő elszántsággal, megfelelő felszereléssel, útmutatással bárki képes ezt a túrát végig csinálni. Az első expedíciót 1997-ben indították el és azóta minden évben megrendezik. A túra észak Norvégia és Svédország tájain vezet keresztül, ahol 300 km távolságot kell megtenni, minden szükséges felszereléssel együtt kizárólag kutyaszánon.
A jelentkezőknek kell készíteniük egy videós bemutatkozást és feltölteni a szervező cég oldalára, a résztvevők kiválasztása pedig szavazatgyűjtés alapján történik. A „verseny” a szavazatokért minden évben november közepén kezdődik és négy héten át tart.
Bár szégyellem, de kell valljam, hogy először nem nagyon hittem abban, hogy sikerülhet. Viszont ahogy elindult a szavazatgyűjtés, megszállottként írtam a posztokat a Facebookra, gyakorlatilag minden ismerőst és ismeretlent pár nap alatt az őrület határára sodorva. Ezzel keltünk, ezzel feküdtünk és a négy hét alatt jó pár kilótól megszabadultunk (fogyókúrázók keressenek meg direktben :D). Jöttek a megkeresések a különböző médiáktól, és mi mentünk és igyekeztünk eleget tenni minden felkérésnek. Utólag persze megkaptuk, hogy könnyű úgy, ha az embernek média kapcsolatai vannak … hát elárulom, nem voltak, viszont lettek!
A belünket kidolgoztuk abban a négy hétben … de végül nem sikerült … elképesztő volt, hogy több mint 11 ezer szavazatot sikerült összegyűjtenünk, de mégsem volt elég csak a második helyre. Nagyon kemény dolog skypon keresztül vígasztani a tőlük 1500 km-re lévő zokogó gyermekünket…
Azt gondolhatnánk, hogy ez bizony elveszi az ember kedvét az egésztől, na de nem úgy Kittyét. Ő egész évben arra készült, hogy megpróbálja újra, ötleteket gyűjtött hogyan lehetne a tavalyinál jobb jelentkezést beadni. Ugyanis, ha a zsűrinek nagyon tetszik egy jelentkezés, akkor van esély rá, hogy másodikként beválogatják a résztvevők közé.
Emlékszem, épp a konyhában ültünk, amikor Kitty előállt a legvadabb ötlettel! Készítünk egy zenés, éneklős jelentkezést, amelyben az egyes dalokat úgy fogjuk összeválogatni, hogy a szövegek tükrözzék a mindazt, amit ez a túra jelentene neki. Úgyhogy bár még csak nyár közepe volt, Kitty elkezdte összeírni a kedvenc számokat, dalszövegeket és meghívta a filmben résztvevő társ énekeseket 😊
Voltak persze kérdések ... Nincs kameránk? Nem baj, majd kérünk kölcsön valakitől! Nem tudjuk, hogy kell videót vágni? Ugyan már, majd megtanuljuk menetközben!
Voltak részek, amelyek már a könyökünkön jöttek ki, annyiszor vettük fel őket. Hol a szél fújt nagyon, és belezúgott a szövegelésünkbe, hol a nap sütött a szemünkbe és hunyorogtunk, aztán persze ott volt a rengeteg baki is :D
De elkészült! Ahogy megnyílt a jelentkezés, Kitty azonnal akcióba lépett, a 15. volt az ő jelentkezése a sokszáz közül. És ezzel nappal elkezdődött az újabb rémálomhoz hasonlatos négy hét is. Utólag is elnézést kérünk mindenkitől, akinek az idegeire mentünk, de hát, ha az embernek van egy álma, vagy van egy lánya és neki van egy álma, akkor bizony nincs más választásunk, minthogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy az álom megvalósulhasson.
A négy hét alatt pedig kaptunk hideget, meleget. Volt, aki azt írta, hogy állatkínzók vagyunk, mert arra kényszerítjük a kutyákat, hogy minket cipeljenek a szánon. Volt olyan, aki azzal vádolt meg bennünket, hogy mi csak rácsok közt „fialtatjuk” a kutyáinkat és belőlük élünk (na nekik sincs fogalmunk róla, hogyan élnek a kutyáink 😊). És olyan is volt, aki azt tanácsolta Kittynek, hogy foglalkozzon „normális” dolgokkal inkább, menjen férjhez, szüljön egy-két gyereket és éljen úgy ahogy kell. Átlagosan, mint mások. Ha-ha-ha!
De …. ennél ezerszer több édes, kedves, aranyos ember volt, aki támogatott bennünket. Gratuláltak, bíztattak, ötleteket adtak és terjesztették a szavazó linket, kockáztatva, hogy az ő barátaik is elfordulnak tőlük :D Statisztikákat, grafikonokat készítettek, listákat küldtek népes Facebook csoportokról, jöttek velünk sütit osztogatni a Deák térre hétvégenként…
“Megfogadtam, ha átléped a húszast, külön gratulálok.
Belegondoltál abba mekkora tömeg húszezer ember? A Fradi stadion a Grupama Aréna 20ezres befogadó képességű.
Ha ott telt ház előtt játszik a Fradi, akkor az az embertömeg az, aki kivétel nélkül nyomott egy "vote-ot" neked. Én valahol 15ezer körül róttam le a saját tiszteletem.
Szóval le a kalappal előtted kislány, mert őket/minket csakis te mozgattál meg. Egyedül. Biztos vagyok benne hogy te nyered meg, az állhatatosságod, kitartásod koronája lesz a norvég kirándulás. Kívánok Neked nagyon sok sikert, egészséget, örömöt, és persze a szeretteid számára is.
Szüleid nagyon jó munkát végeztek.
Kutyáidnak szintén a legjobb erőt, egészséget a megmérettetéshez.
Nagyon sokan nagyon büszkék vagyunk Rád. “
Az utolsó pár napban már élő halottak voltunk, a heteken át tartó feszültség, izgalom, kevés alvás, nem megfelelő étkezés hol egyikünket, hol másikunkat sodorta teljes letargiába. Kivéve Kitty-t … az utolsó nap, utolsó óráiban is foggal, körömmel küzdött minden egyes szavazatért, pedig már több mint 10 ezer szavazattal járt a mögötte második román fiú előtt.
2017 december 14.-én pedig feltöltötték a hivatalos végeredményt: 38 110 szavazattal Kitty első lett a régióban, és világviszonylatban a harmadik legtöbb szavazatot sikerült összegyűjtenie. ELKÉPESZTŐ!
Kitty Facebook live bejelentkezésben köszönte meg mindenkinek a segítséget, és tudom, hogy nem csak én sírtam együtt vele a bejelentkezést nézve. Sok sok ember képzelte bele magát az álomba, amit az én kicsi lányom megvalósított, és ez elképesztően jó érzés.
Kitty ma reggel (2018.04.07) utazott el Stockholmba, ott találkozik a többi résztvevővel és együtt utaznak majd tovább Norvégia északi részére, ahonnan a túra hétfőn elindul. Amikor búcsúztunk a reptéren ismét feltolultak bennem az élmények, a küzdelem, a boldogság és főképp a büszkeség!
Mindenkinek vannak álmai vágyai, de sajnos valahogy belénk nevelődött, hogy elengedjük őket. Kitty megmutatta, hogy nincs lehetetlen! Nem hiába hívja a nagymamája Szélvészkisasszonynak! Jön, megpörget, elsodor és a legjobb, amit tehetsz, hogy belekapaszkodsz és hagyod, hogy magával ragadjon!
Azt tervezem, hogy írok majd egy beszámolót a túra után is Kitty beszámolója alapján, addig is próbálom magam odaképzelni a szikrázó havas tájra, felállok én is a szánra és engedek a lelkesen csaholó, csillogó szemű szánhúzó falkámnak, menjünk! Mush! Let's go!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése