Az elmúlt két hétben kicsit "kivonódtam" a forgalomból. Egy ronda vírusos torokgyulladás miatt a muszáj munkák elvégzésén kívül másra már nem igazán voltam képes. Ilyenkor mondhatnánk, hogy micsoda isteni szerencse, ha az ember vállalkozó, hiszen maga osztja be az idejét, viszont azért azt se felejtsük el, ha egy vállalkozó nem dolgozik, akkor nem is eszik :). Úgyhogy a vállalkozó dolgozik akkor is, ha a végét járja. Maximum nem ír blogbejegyzést ;)
Szerencsére amikor a betegség elhatalmasodott rajtam, a baba kutyák már elég nagyok és erősek voltak ahhoz, hogy kiköltöztethessük őket a kennelbe, így még jobban lecsökkent a lehetősége, hogy elkapják tőlem a betegséget. Mostanra végre magam mögött tudhatom ezt a szörnyű torokfájós, lázas időszakot és bátran gyönyörködhetek a pici kutyáinkban, s mivel hétvégén eljöttek látogatóba a gazdik (most először találkoztak a jövőbeli kutyusukkal), úgy gondoltam írok arról, hogyan is történik nálunk a gazdik kiválasztása.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy legtöbbször még a kiskutyák születése, sőt a fedeztetés megtörténte előtt összegyűlnek a foglalások, ami meglehetős biztonságot nyújt. Ennek sok oka van, egyrészt fakad a 30 éves tenyésztői múltunkból, hogy átlagban csak évente egy alom születik nálunk és még sok egyéb dologból, illetve abból is, hogy hogyan kommunikálunk.
Az átlátható, profi honlap meglétét én mind a mai napig nagyon fontosnak tartom, akkor is, ha már az emberek Facebookon, Instagrammon tájékozódnak leginkább. A weboldalon elmondhatod a történetedet, a céljaidat, hitvallásodat, mesélhetsz a kutyáidról, az eredményeidről és ha valakinek felkelti az érdeklődését egy Facebookra feltöltött fotó, elkezd komolyabban utánunk nézni a közösségi média oldalakon, akkor valószínű, hogy megnézi a weboldalunkat is. Én is nehezen találok rá időt, de időről időre azért csak ráveszem magam, hogy frissítsem az oldalunkat.
A rengeteg érdeklődő levél közt a nagy többség már az első kapcsolat felvételnél elvérzik. Ha nem tudja a nevemet, ha az első kérdése az, hogy "mennyi a husky?", "fekete-fehér kék szemű van?", akkor máris egy olyan képet alakított ki magáról, ami könnyedén kizáró oknak bizonyulhat részünkről. Ugyanis én olyan gazdikat keresek a kiskutyáimnak, akik udvariasak, veszik a fáradtságot és bemutatkoznak, nem úgy beszélnek a vásárolandó kiskutyáról, mint egy zsák krumpliról és hát nem csupán egy kis husky-t szeretnének, hanem valóban tőlünk szeretnének kiskutyát venni. Nem probléma, ha nem ismeri a fajtát, de azt gondolom, hogy ma már rengeteg információt lehet összegyűjteni pusztán egy internetes böngészés során is, így az mindenképpen jó pont, ha a gazdijelölt már előre igyekezett tájékozódni.
Az első levélváltások nagyon sokat elárulnak, és bevallom már jó ideje bátran támaszkodom a megérzéseimre. Ha valaki szimpatikus, őszinte és akkor is lelkes marad, amikor a fajtával kapcsolatos nehézségekről beszélek, akkor sor kerülhet a személyes találkozóra is. Illetve egy dolog még megelőzi a személyes találkozót: az ár kérdése. Én szeretem ezt előre letisztázni, ne legyen csalódás, ne raboljuk egymás idejét, ha teljesen más árkategóriában gondolkozik az érdeklődő.
A személyes találkozóra mindig megkérjük a gazdijelölteket, hogy hozzanak magukkal "játszóruhát", mivel a kutyáink elég élénken érdeklődnek, úgyhogy ilyenkor nem tudjuk megakadályozni, hogy felugráljanak. Na itt van egy újabb lépcső, ahol el lehet bukni :) Hiába kérdezgetünk ki mindenkit, hogy hogyan is képzeli a Huskyval az életet, amikor ott állnak élesben a barátságos, de tolakodó északiak között, világosan kiderül, hogy jó ötlet-e a családba egy kis szánhúzót adnunk. Nem tudom elmondani, hogy milyen viselkedés az ami, ilyenkor szemet szúr... egyszerűen látom, érzem.
Ezek a találkozók arra is nagyon jók, hogy tudunk egy jót beszélgetni, megválaszoljunk sok-sok kérdést és természetesen mi is kifaggathassuk a gazdikat ;) Elmeséljük, hogy mire való és mire nem való egy Husky, elmondjuk miért nem lehet póráz nélkül szabadon sétáltatni, beszélünk arról, hogyan tudunk egészséges kutya-gazdi kapcsolatot kialakítani, hogyan érhetjük el, hogy kutyánk tiszteljen bennünket pusztán szeretetteljes, következetes neveléssel. Megmutatjuk hol és hogyan tartjuk a kutyáinkat, elmondjuk hogyan és mennyit foglalkozunk velük és kikérdezzük a gazdikat az életstílusukról, hogy mennyi időt töltene a kutya egyedül napközben, a lakóhelyükről, a kerítésükről, egyéb meglévő háziállatokról stb.
És van még egy nagyon fontos kérdés, hogyan tudnak a gazdik maguknak kiskutyát választani az alomból? Hát sehogy :) Azok az alkalmak amikor a gazdik eljönnek látogatóba, vagy éppen már azért, hogy "kiválasszák" és hazavigyék a kiskutyáikat egy-két órában merülnek ki. Hogyan lenne módjuk lehetőségük arra, hogy ennyi idő alatt megismerjék, kielemezzék az apróságokat és a nekik leginkább való kiskutyát kiválasszák? Ezzel szemben mi itt vagyunk a kiskutyákkal, a szüleikkel, nagyszüleikkel egész életük során, ismerjük őket, és felmenőiket, mint a tenyerünket. Jobban tudjuk mint bárki, hogy például melyik kiskutya lenne a legjobb választás ha kiállításokra szeretne járni vele a gazdi és esetleg a későbbiekben tenyészteni szeretné. Ugyanúgy meg tudjuk mondani melyik kiskutya az amelyik a legalkalmazkodóbb, leginkább embercentrikus s ezáltal jó választás lehet családi kutyának. Abból, hogy mi teszünk javaslatot a gazdiknak, hogy melyik kiskutyát találjuk jónak számukra még soha nem volt probléma. Talán azért is, mert nem az szokott lenni, hogy van három szép kiskutya, meg két ronda :)
A találkozó végén legtöbbször arra kérjük a jelölteket, hogy emésszék meg a látottakat, hallottakat, és ha módjuk van rá látogassanak meg más tenyésztőket is és csak ezt követően döntsenek. Közben mi is átgondoljuk a találkozón történteket.
Nem mondom, hogy nem voltak hibás döntéseink, sajnos adtunk oda kutyát olyannak, akinek mint később kiderült, nem kellett volna, de mindösszesen néhány ilyen eset volt csak a 30 év alatt. És az az igazság, hogy a megérzésem ezekben az esetekben is kongatta a vészharangot, de mivel nem tudtam megmondani mi az, ami nem stimmel, mi az ami gyanús, sajnos hagytam magam meggyőzni.
Wuff! Beszéltem :)
