Édes, drága (nagyon drága) kiskutyák

Hát megszülettek, itt vannak végre, két szép rajzolatú, szürke szuka kölyök. Boldog vagyok? Igen. Csalódott vagyok? IGEN
Na de nézzük csak az elejétől kezdve. 
Nagyjából 3 éve kinéztem egy gyönyörű kant, a tengerentúlról származik, Olaszországban, Nápolyban él egy elég jól prosperáló kennelben. Még kölyök volt, amikor felfigyeltem rá, követtem a fejlődését, figyeltem a kiállítási karrierjét, majd azt is, hogy milyen utódokat produkál.


2016 nyarán felvettem a kapcsolatot a tulajdonossal, akivel bár személyesen még nem találkoztunk, de ahogy én is követem a komolyabb európai kennelek munkáját, így tesz ő is, úgyhogy nem voltunk ismeretlenek egymás számára. Boldog és büszke voltam, hogy örömmel ajánlotta fel a kiszemelt kant a fedeztetéshez, ugyanis nagyon megválogatja, hogy kinek vállal fedeztetést vele, szeretné ezt a vonalat megőrizni és csak olyan kezekbe adni, akikben megbízik, akikről tudja, hogy ugyanolyan szenvedélyesen foglalkoznak a fajta értékeinek megőrzésével, mint ő maga.

2016 októberében ki is utaztunk Nápolyba fedeztetni. Tele voltunk izgalommal, mint mindig, főképp mivel Izzie-nek ez lesz az első. Az utazás előtt persze végigcsináltuk a szokásos procedúrát, bakterológiai vizsgálat (nehogy már valami fránya baci miatt ne sikerüljön a nagy terv), majd progeszteron tesztek két naponta, hogy belőjük a fedeztetés optimális idejét.
Sikerült is a megfelelő időszakot megtalálnunk, hiszen mindkét kutya teljes extázisban vetette bele magát az ismerkedésbe, játékba, majd pedig az aktusba, azonban a beteljesülés elmaradt ... Izzie a számára kellemetlen érzet miatt elugrott, kifordult, nem hagyta magát. Na de sebaj, lehet, hogy kell még egy nap, majd újra próbálkozunk.
Egy újabb sikertelen nap végén úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy állatorvosi segítséghez folyamodjunk. Az olasz doki megvizsgálta Izzie-t és elmondta, hogy csoda lett volna ha sikerül, annyira szűk a kutya hüvelye :( Egyetlen esélyünk a mesterséges megtermékenyítés maradt ...
Na az vesse rám az első követ, aki ebben a helyzetben nem úgy döntene, hogy persze, csináljuk, próbáljuk meg. Úgyhogy megtettük amit tennünk kellett, kifizettük a fedeztetési díjat és a mesterséges megtermékenyítés díját, és hazaindultunk abban a reményben, hogy 2 hónap múlva lesznek kicsi babakutyáink ...
Hát nem lettek ...
Ilyenkor persze jön az önmarcangolás ... Mit csináltuk rosszul? Hol hibáztunk? Valami baj van Izzie-vel? Ja és persze hogyan tovább? Hiszen ott van a pénzünk az olasz tenyésztő barátainknál, akik érthetően azt a megoldást kínálják fel, hogy mehetünk még egyszer természetesen.
A következő tüzelés előtt nézettünk pajzsmirigy szintet is, amit rendben találtunk, úgyhogy úgy döntöttünk inkább keresünk egy közelebbi fiút Izzie-nek, nézzük meg, hogy egyáltalán működnek-e a dolgok rendesen nála. 2017 tavaszán meg is születtek Izzie első kiskutyái, szám szerint négy gyönyörű és egészséges bébi.


Na persze az előzményekből gondolhatjátok, hogy Izzinek a szülés sem  ment egyedül. Mivel ezt tudtuk előre, felkészülten vártuk az első jeleket és mikor még csak a vajúdás kezdődött el, mi már úton voltunk az állatorvoshoz, hogy ha kell be tudjunk avatkozni. Az orvos több alkalommal megvizsgálta, de sajnos nem tágult semmit és be kellett lássuk, hogy ezeket a bébiket kizárólag császármetszéssel tudjuk világra segíteni.
Megkaptuk a letisztogatott bébiket és lassan Izzie is kezdett magához térni a műtét után. Kivezették hozzánk a műtőből, s ahogy közeledett meghallotta a kicsi babák nyivákolását előtört belőle a vadászösztön ... sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor felismertem, hogy a kutyám leginkább ki akarja nyírni a kölykeit ...
Olvastam és hallottam már ilyet, de saját kutyáimmal még sosem tapasztaltam.
Izzie zavart volt, gyenge, de eltökélt szándéka volt, hogy véget vet a kis nyavajások zajongásának. Itthon elhelyeztük Izziet, aki rögtön mély álomba merült, és egy másik szobában berendeztük a kicsik helyét infralámpával, meleg takarókkal. 
Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos, hogy a kölykök mielőbb szopjanak, megkapják az első ellenanyag adagot a föccs tejből ... az viszont nem annyira közismert tény, hogy a szoptatás közben hormonok szabadulnak fel, amelyek segítik az anyai ösztönök feltámadását.
Izzie goromba viselkedése miatt az első szopizások három emberes mutatványt jelentettek. Egy textil szájkosarat adtunk Izzie-re, egyikünk Izzie harapós végét kontrolálta a másik kettő pedig azon munkálkodott, hogy Izzie az oldalán fekve maradjon miközben az eleinte kissé ügyetlen, de vitális és izgatott kölyköket cicire tegye.
A cirka 15 perces csapatmunkát követően langyos vízbe mártott vattával segítettük a kicsiket, hogy pisilni, kakilni tudjanak, ugyanis Izzie-re ebben sem számíthattunk, majd jött egy kis pihenés mielőtt 2 óra múlva kezdtük az egészet előlröl.
Azt, hogy közben mik jártak a fejemben, talán felesleges részleteznem... egy almot már fel kellett nevelnünk anya kutya nélkül, úgyhogy tisztában voltam a legrosszabb kimenettel is.
De itt következett be a várva várt csoda, amit már fentebb említettem. A hormonok végre a mi oldalunkra álltak, és Izzie immáron kedves, érdeklődő tekintettel nézett a babáira, megszaglászta őket, nyugodtan feküdt a szoptatás közben, s amikor elvittük a bébiket a másik szobába, csalódottan nézett utánuk...
Innentől kezdve minden rendben volt, ugyanolyan szerető, gondos anya lett belőle, mint bármely másik kutyánk volt.
Hogy megértsük, mi okozza ezt a problémát, végig kell gondolnunk, hogy hogyan is zajlik a szülés természetes körülmények között.
A szülés előkészítő szakaszában, majd a magzatvíz elfolyása során is a szuka folyamatosan nyalogatja magát. A világra jövő kölyköket kicsomagolja a magzatburokból, tisztogatja őket s eltakarítja az alomból a keletkező szennyeződést. Mindezt ösztönösen teszi, s az eltakarított (elfogyasztott) méhlepénnyel együtt nagyon fontos hormonok jutnak be a szervezetébe.
Na egy császáros kutyánál, mindez kimarad. A műtét után letisztogatják az anyát, letisztogatják a kölyköket, így a szuka számára mindösszesen az marad, hogy jajj de szédülök, fáj a hasam, mi ez a visitozás ... még az is lehet, hogy ezek a kis nyivákoló izék tehetnek az egészről...

Na és akkor térjünk vissza oda, hogy idén újra megpróbáltuk az olasz gigolo-t. Szokásos bakterológia, progeszteron szint mérések után kiutaztunk és már csak rövid ideig próbálkoztunk természetes úton, feleslegesen fárasztottuk volna mind magunkat, mind a kutyákat. Két alkalommal, 48 óra különbséggel tette be az orvos a spermát, mi megtettünk mindent amit lehetett.

A szülést előre meg tudtuk tervezni, így az alkalmas napon előre bejelentkezés után megjelentünk Izzivel, műtétre készen. Láttuk, hogy nincs nagy hasa, tudtuk hogy nem lesz még négy kölyök sem, de azért háromban reménykedtünk, főképp mivel 4 kiskutya volt már előre lefoglalva. Hát végül  csak két kiskutya született, de szépek, egyformák, erősek és egészségesek. Izzie is elég hamar magához tért a műtét után, ez alkalommal nem reagált agresszíven a kicsikre, leginkább közönyösen vette őket tudomásul.
Hazaérve nem is akart az elletőládába befeküdni, kiment a konyhába onnan nézte, hogy én babusgatom, melengetem a kicsiket. Tudtuk, hogy időre van szüksége, úgyhogy azontúl, hogy igenis forszíroztuk a szoptatást, hagytuk őt, hagy pihenjen az elletőládán kívül.
Aznap estére már be is következett az áttörés, Izzie átkapcsolt "anya módba", s azóta alig lehet kirobbantani az elletőládából, hogy legalább egyen, igyon és elvégezze a dolgát.
Most, mikor ezeket a sorokat írom 3 naposak a bébik, hangjukat nem hallani, csak az elégedett cuppogásukat, ahogy szopiznak. Idilli a helyzet.


De nézzük csak meg, hogy mi is a helyzet az én tenyésztői céljaimmal, álmaimmal?
Minden egyes alom abban a reményben jött létre nálunk, hogy a születendő utódok legalább olyan jók legyenek mint a szüleik, de inkább még jobbak. Mindig van javítani való, mindig van elérendő cél, soha nem állhat meg a fejlődés.
S amikor azt mondom, hogy az új generáció tulajdonságai, minimum érjék el a szüleik szintjét itt nem csak a küllemi dolgokra gondolok, hanem egészségre, jó természetre, munkakészségre és természetesen a szaporodás képességére is.
És ha őszinte vagyok magammal szemben, - és hát már miért is ne lennék az, mint ahogy ez az egész blog is az őszinte, nyílt beszédre épül - be kell lássam, hogy Izzinek ez a szaporodás dolog nem az erőssége. Épp ezért az első alomban született kölykeit is hobbi célra, családi kutyának adtuk el és így teszünk a most született két kislánnyal is. Így foszlik szerte egy álom, hogy megtartsunk magunknak egy kislányt...

Voltak már problémáink ebben a vonalban, vettünk is egy idegen vérvonalú szukát, hogy kikeveredjünk ebből a sok császármetszésből, s igaz, hogy ez az új szuka, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva, két óra alatt könnyedén kipotyogtatta a 6 kiskutyát, volt viszont vele más probléma, ami miatt fel kellett adnunk ezt az ágat is, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz.

Wuff! Beszéltem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tíz éve ugyanúgy hiányzol, Phoebe ...

3600 nap, 120 hónap, tíz év ... ennyi idő telt el azóta, hogy elmentél, és még mindig könny szökik a szemembe ha rád gondolok, Phoebe. Sok...